Csillagok alatt
Önismereti utazás a csillagok tükrében
Ez az én történetem. Nem bújtattam álarc mögé, nem kendőztem el a fájdalmat, de nem is akartam szomorú könyvet írni. Ez nem egy tragédiákkal teli dráma – hanem egy igaz, emberi út.
Pont olyan, mint a tiéd is lehetne. Tele kérdésekkel, keresésekkel, bukásokkal és újrakezdésekkel, de minden sorában ott van valami, ami remélem, hozzád is elér: az őszinteség.
Azt mesélem el, hogyan lettem az, aki ma vagyok. Honnan indultam, mit veszítettem el, mit tanultam meg – és hogyan formáltak azok az élmények, amelyekről talán soha nem gondoltam volna, hogy ajándékot hordoznak.
Ma már boldog vagyok. Nem azért, mert tökéletes az életem, vagy mert nincsenek nehézségek – mert vannak, és valószínűleg lesznek is, de megtanultam másként nézni rájuk. Már nem csak túlélni akarok – hanem érteni, tanulni, fejlődni, és ha lehet: szeretni azt is, amit nehéz. Ebben lett segítségemre ez a csodálatos világ, az asztrológia.
Ez a különleges tudomány nem a jövőt jósolja meg – hanem segít megérteni a múltat, felfedezni önmagunkat, és közelebb kerülni ahhoz az úthoz, amit a lelkünk választott magának.
Ez a könyv nem tanít, nem ítélkezik, nem akarja megmondani, mit csinálj, csak leül melléd, mint egy jó barát, aki megosztja veled a saját történetét, és ha te is épp keresel valamit – magadban, az életedben, az utadban –, akkor talán ezek a sorok neked is segítenek.
Nézzük meg együtt, hol tartunk most, és azt is, merre mehetnénk tovább!
Szeretnél elsőként értesülni a megjelenésről?
Iratkozz fel, és szólok, amint megjelenik!
monikaturai@gmail.com
📖 Részlet a könyvből: Ne félj a csendtől
Azt hiszem, elmondhatom: mindig is szerettem az én-időt. Sosem zavart a csend. Talán már gyerekként megtanultam otthon lenni benne. Megtanultam, hogyan legyek jelen akkor is, amikor nincs zaj, nincs szó, nincs más – csak a lélegzetem… és az, amit a lelkem suttog, mert ami kívülről csendnek tűnik, az belül sokszor hangosabb, mint a legnagyobb világzaj.
A lélek nem a némaságban él – csak halkan beszél, és ha megtanulunk ráhangolódni erre a halk szóra, rájöhetünk: soha nem vagyunk teljesen egyedül.
Bennünk él egy belső társ, aki mindig velünk van. Aki hallgat, ha hallgatás kell, és válaszol, ha kérdezünk. Aki ismer – talán jobban is, mint mi saját magunkat.
Ez az egyik legnagyobb felismerésem: hogy a saját társaságom nem magány – hanem otthon, hogy a belső béke nem a külvilág némaságából fakad, hanem abból a mély, őszinte kapcsolatból, amit önmagammal kialakítottam.
Aki megtanulja szeretni önmaga jelenlétét, az kezdi igazán érteni az élet lényegét, mert minden, ami igazán maradandó, belülről épül, és az önmagunkkal való béke a legbiztosabb alap, amire bármit lehet építeni – kapcsolatot, álmot, életet.
💬 Szerzői gondolat:
„Ez az egyik legkedvesebb fejezetem. Mert a csend nem ijesztő – hanem tanító. Aki meghallja önmagát, megtalálja az otthonát is.”
🌟 Kiemelt idézet:
„A csend nem az üresség jele, hanem a lélek szava – csak halkabb, mint amit megszoktunk hallani.”